Mire figyeljünk az új egészségügyi szolgálati jogviszony megkötésekor?

Az egészségügyben az új munkaszerződéseket 2020. november 30-ig írásba kell foglalni és 2020. december 31-ig kell megkötni. 2020. november 10-én arról olvashattunk, hogy átdolgozzák az új munkaszerződésre vonatkozó törvényt, amely több ponton is kedvezőtlen az egészségügyi dolgozókra nézve. Az alábbiakban összefoglalom azokat a főbb szabályokat, amelyek a jelenlegi törvényben kedvezőtlenek lehetnek az orvosokra nézve.

Bér:

2020. október 14-én került kihirdetésre az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény (1). Sokan az új jogviszony előnyeként azt emelik ki, hogy a jelenlegi jogszabályban meghatározott illetménynél jóval magasabb bérezést biztosít az orvosoknak. Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy fizetési fokozatát az ebben töltött ideje alapján fogják megállapítani. Logikusan gondolhatjuk azt, hogy akkor ez azt jelenti, hogy minél több időt töltött már valaki az egészségügyben, annál magasabb díjazásra számíthat. Azonban, ha elolvassuk a törvényt, megállapítható, hogy ez így nem igaz. A törvény ugyanis csak azokat a jogviszonyokat ismeri el, amelyek munkaviszonynak vagy munkaviszony jellegű jogviszonynak minősülnek (2).

Ha egy orvos nem klasszikus értelemben vett alkalmazottként, hanem például egyéni-, vagy társas vállalkozóként dolgozott egy egészségügyi intézményben, akkor az így ledolgozott időt nem veszik figyelembe. Feltehetően nem lesznek kevesen, akiket ez a szabály érinteni fog, hiszen az előző törvény (3) alapján egészségügyi tevékenység végzése többek között egyéni egészségügyi vállalkozóként, és társas vállalkozás tagjaként is megvalósulhat.

Tehát ha például egy orvos 10 éve társas vállalkozás tagjaként végzi a tevékenységét – akár több rendelőben is – akkor az illetmény besorolásnál ezt az időszakot nem veszik figyelembe. Ha ez a szabály nem változik, akkor ez kifejezetten előnytelen lesz azokra az orvosokra nézve, akik csak vállalkozás keretében dolgoznak/dolgoztak.

Az egészségügyi dolgozók kirendelése:

Erős kiszolgáltatottságot eredményez az új törvény kirendelésre vonatkozó szabálya.

A Munkatörvénykönyv alapján a munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni. Ennek időtartama naptári évenként összesen a 44 beosztás szerinti munkanapot vagy 352 órát nem haladhatja meg. Ezt arányosan kell alkalmazni, ha a munkaviszony évközben kezdődött, határozott időre vagy az általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidőre jött létre. 

Ezzel szemben az egészségügyi dolgozók kapcsán az új törvény azt rögzíti: „az egészségügyi szolgálati jogviszonyban a fenntartó döntése alapján – az érintett egészségügyi szolgáltató vezetője véleményének kikérését követően – egészségügyi közfeladat ellátása érdekében az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy határozott időre kirendelhető egy másik – ugyanazon fenntartóhoz tartozó – egészségügyi szolgáltatóhoz.” Azaz, ha a fenntartó az ÁEEK, akkor gyakorlatilag az ország bármely részére ki lehet rendelni az egészségügyi dolgozót, és erre például nem csak járványhelyzetben kerülhet sor. A kirendelés időtartama akár 1 év is lehet, amely ugyanarra a feladatra, egy alkalommal, legfeljebb 1 évvel még meg is hosszabbítható. Azaz a kirendelés akár a 2 éves időtartamot is elérheti.

Amíg más területeken dolgozókra vonatkozóan a Munkatörvénykönyv rögzíti azt is, hogy mikor lehet csak a munkavállaló hozzájárulásával kirendelni a munkavállalót nem más helységben végzendő munkára (4), addig ilyen védelem nincs az egészségügyi szolgálati jogviszony esetén, ott csak azt rögzíti a jogszabály, hogy a kirendelés – különösen munkavállaló korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel – aránytalan sérelemmel nem járhat.

Mindenképpen indokolt, hogy ez a kiszolgáltatott helyzet megszűnjön, és legalább a Munkatörvénykönyvhöz hasonló szabályok kerüljenek be a törvénymódosításba.

Összeférhetetlenség más munkavégzési jogviszonyokkal:

Erről esett talán a legtöbb szó azóta, hogy kihirdették a törvényt. Az összeférhetetlenség körében a törvény rendelkezik arról is, hogy „az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy további munkavégzésre irányuló jogviszonyt, ideértve más keresőfoglalkoztatást, valamint díjazás ellenében folytatott tevékenységet is – a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony kivételével – kizárólag a Kormány által kijelölt szerv előzetes engedélyével létesíthet”.

Jelenleg sok szakorvos dolgozik több egészségügyi szolgáltatónál, például bőrgyógyászként sokan dolgoznak több NEAK-kal szerződött szakellátónál, és ezen felül magánszolgáltatóknál is. Az új törvény alapján erre már nem kerülhet sor, csak akkor, ha ezt külön engedélyezték, az engedélyezés feltételei azonban egyelőre nem ismertek.

Szintén csak külön engedéllyel folytathatna egészségügyi jogviszonyban álló személy az egészségügy körébe egyáltalán nem tartozó tevékenységet is, például ha valaki orvos, de őstermelőként is tevékenykedik.

A harmadik ide vonatkozó korlátozás az, hogy „az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy az egészségügyi szolgálati jogviszonya keretében – sürgős szükség esetét kivéve – nem láthat el olyan beteget, akinek más (nem az egészségügyi szolgálati) jogviszonyában már ugyanazon betegség tekintetében egészségügyi szolgáltatást nyújtott.” Azaz a fenti szabály alapján kizárt, hogy például magánrendelés keretében látja el a vizsgálatokat a nőgyógyász, de a NEAK-kal szerződött kórházban kerülne sor a szülészre. Tény, hogy ebben az esetben majd kormányrendelet a fenti szabálytól eltérhet, de jelenleg ennek részletei sem ismertek.

Összegezve: ha továbbra is engedélyhez kötik egyszerre több keresőtevékenység folytatását, akkor egyértelműnek kellene lennie, hogy milyen esetben lehet ezt engedélyezni. Ennek ismertében tudja csak eldönteni egy orvos, hogy aláírja-e 2020. december 31-ig az új jogviszonyra vonatkozó szerződését.

Végezetül meg kell említeni, hogy az új jogviszony kapcsán sok a bizonytalanság azzal kapcsolatban is, hogy további fontos szabályokat majd kormányrendelet fog szabályozni, amelyek egyelőre nem kerültek kihirdetésre. Ide tartozik például, hogy a  kormány külön rendeletben állapítja majd meg többek között:

  • az  egészségügyi szolgálati jogviszony létesítésének további feltételeit
  • az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy részére visszatérítendő, illetve vissza nem térítendő juttatások körét
  1. 2020. évi C. törvény
  2. Munkaviszonynak vagy munkaviszony jellegű jogviszonynak minősülnek: a munkaviszonyon túl például közalkalmazotti, egészségügyi szolgálati, közszolgálati, kormányzati szolgálati, kormánytisztviselői jogviszony.
  3. 2003. évi LXXXIV törvény
  4. ilyen például a várandóssága megállapításától gyermeke hároméves koráig, gyermeke tizenhat éves koráig, ha gyermekét egyedül neveli, valamint hozzátartozójának tartós, személyes gondozása esetén