Állami nyugdíj vagy magánnyugdíjpénztári tagság?

A magán-nyugdíjpénztári tagoknak 2011. január 31-ig kell arról dönteni, hogy maradnak a magán-nyugdíjpénztárban vagy belépnek illetve visszalépnek az állami nyugdíjrendszerbe. A magánnyugdíjpénztári tagsági jogviszony megtartására vonatkozó nyilatkozat hiányában, a tagsági jogviszony 2011. március 1-vel megszűnik.

Sokan tanácstalanok, hogy miként is döntsenek ebben az egyébként sem egyszerű kérdésben. A probléma alapja, hogy több bizonytalansági tényező is szerepet kap, ami a döntésünk eredményét kiszámíthatatlanná teszi. Az egyik ilyen tényező, hogy nem tudjuk, hogy egy olyan elöregedő korfájú társadalomban, mint amely Magyarországon van, miként alakul a nyugdíjkorhatár felső határa, továbbá a megállapítandó öregségi nyugdíj kiszámítása. Másik ilyen tényező, hogy megérjük-e az előbbiekben ismertetetett ismeretlen nyugdíjkorhatárt vagy sem? Ha megérjük, akkor nem következik-e be olyan esemény, amely miatt rokkantnyugdíjra lennénk jogosultak…

Melyek is a lényeges különbségek az állami és a magánnyugdíj ellátásaiban?

Az állami nyugdíjrendszer keretében jogosultak vagyunk a nyugdíjkorhatár betöltésekor, minimum 20 év szolgálati idő megszerzése után öregségi nyugdíjra. (Minimum 20 év szolgálati idő abban az esetben szükséges, ha a nyugdíj megállapításra 2012. december 31-ét követően kerül sor.) Továbbá a biztosított jogosult rokkantság esetén rokkantsági-, baleseti rokkantsági nyugdíjra. Nem csak az érintett személy, azaz a jogosult kaphat nyugdíjat, hanem halála esetén – természetesen csak adott feltételek meglétekor – a hozzátartozók is. Ezek az ellátások a következők:
özvegyi nyugdíj,
árvaellátás,
szülői nyugdíj,
baleseti hozzátartozói nyugellátások

A magánnyugdíjpénztári tagság esetén az öregségi nyugdíjunkat kaphatjuk:
járadék,
egyösszegű pénzbeli kifizetés formájában.
A járadék lehet a tag számára élete végéig havonta előre folyósított járadék (életjáradék), vagy olyan életjáradék, amelyet a pénztár a nyugdíjszolgáltatás megkezdésének időpontjától számítottan a pénztártagnak, illetve kedvezményezettjének (örökösének), a pénztártag élete végéig folyósít, vagy olyan életjáradék, amelyet a pénztár a pénztártag részére élethosszig folyósít, majd annak halála után kedvezményezettje részére a pénztár szolgáltatási szabályzatában előre meghatározott időtartam lejártáig folyósít, vagy olyan a pénztártag és kedvezményezettje(i) részére járó nyugdíjszolgáltatás, amelyet addig folyósítanak, ameddig legalább egyikük életben van.
A jogosult, azaz a pénztártag – felhalmozási időszakban bekövetkező- halála esetén, a pénztártag által megnevezett kedvezményezettnek (örökösnek) a pénztár az addig összegyűlt megtakarítást és kamatait kifizeti az alábbiak szerint:
A kedvezményezett (örökös) rendelkezése alapján, a rá eső részt jogosult
egy összegben felvenni,
az állami nyugdíjbiztosítás szerinti hozzátartozói nyugellátás megállapítása esetén átutaltatja a Nyugdíjbiztosítási Alap részére nyugdíjjáradékként,
egyéni számlájára átvezetteti, átutaltatja.

Mindezek alapján annak a személynek, aki már több éve fizeti a nyugdíjjárulékot az állami nyugdíjbiztosítás alapjába, de nem lesz 20 év szolgálati ideje 2011. december 31-ig, nem érdemes magánnyugdíjpénztári tagság mellett dönteni, mivel a hatályos szabályok szerint a Nyugdíjbiztosítási Alapból nem fog ellátást kapni. Ha vki rokkantnyugdíjra számít, ez esetben sem lehet a magánnyugdíjpénztári tagságban gondolkodni. Annak azonban, akinek már van legalább 20 év szolgálati ideje és a magánnyugdíjpénztárban is több milliós nagyságrendű megtakarítása, véleményem szerint érdemes a magánnyugdíjpénztári tagságot választani, ezáltal több alapra helyezve a nyugellátásának folyósítását. Amennyiben vki további pénzeket is tud a nyugellátási előtakarékosságként félretenni, az adókedvezményekre tekintettel érdemes az önkéntes nyugdíjpénztárba is befizetést eszközölni.

Végezetül pedig néhány mondatban írnék a munkáltatók által is létrehozható nyugdíjszolgáltatóról. Mit is foglal magába a biztosítók által kínált ún. új szolgáltatás, a „munkáltatói nyugdíjszolgáltatás”?

Ezen szolgáltatás jogszabályi alapja: 2007. évi CXVII. törvény.
Nyugdíjszolgáltatót alapíthatja a foglalkoztató vagy akár bank vagy biztosító, részvénytársaság, befektetési társaság.
Tagja az lehet, aki az alapító vagy a csatlakozó foglalkoztatóval munkaviszonyban áll és a munkaszerződése tartalmazza a foglalkoztató kötelezettségvállalását a hozzájárulás megfizetésére.
Mi a célja ezen nyugdíjszolgáltatónak?
Felhalmozás csak egy meghatározott munkaviszonyban töltött idő után válik a tag tulajdonává. Ez az időszak legfeljebb 5 év lehet. Amennyiben a tag munkaviszonya a meghatározott időnél rövidebb, akkor az addig megszerzett jogosultságokkal nem rendelkezhet. Mindezek alapján a munkáltató „hosszabb” időszakra magához „kötheti” a kiemelkedő teljesítményt nyújtó munkavállalóit.
Továbbá nem elhanyagolható körülmény, hogy az előtakarékossághoz adókedvezmény is társul.
A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás történhet:
egyéni számlára egyösszegű kifizetés,
határozott idejű járadékszolgáltatás,
életjáradék szolgáltatás,
illetve ezek kombinációjaként.
A tag kedvezményezettet is jelölhet a szerződésében, így halála esetén a nyugdíjszolgáltatást a megjelölt kedvezményezett, ennek hiányában pedig a törvényes örököse örökli.