Miben változott az új egészségügyi szolgálati jogviszony?

2020. november 28-án megjelent több kormányrendelet, amelyek egyrészt az egészségügyi szolgálati jogviszony végrehajtására vonatkoznak, másrészt módosítják az egészségügyi szolgálati jogviszonyra vonatkozó törvény egyes szabályait. A legfontosabb módosítás, hogy az új jogviszonyt nem 2021. január 1-éig, hanem 2021. március 1-éig kell megkötni.

Korábbi írásomban az új jogviszony kapcsán három olyan problémás területet jelöltem meg. Ezek a következők voltak:

  1. További keresőtevékenység folytatásának engedélyeztetése.
  2. Kirendelés időtartama.
  3. Illetmény megállapítása vállalkozóként dolgozó orvosok esetén.

Röviden tekintsük át, mennyiben változott vagy tisztázódott a fenti három problémás kérdés  a most kihirdetett kormányrendeletek kapcsán.

  1. Engedélyeztetés:

A törvény rögzíti, hogy „Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy további munkavégzésre irányuló jogviszonyt, ideértve más keresőfoglalkoztatást, valamint díjazás ellenében folytatott tevékenységet is – a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony – kizárólag a Kormány által kijelölt szerv előzetes engedélyével létesíthet.”

A törvény alapján az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló orvos csak engedéllyel dolgozhat további jogviszonyban, amely lehet akár más szolgáltatónál folytatott orvosi tevékenység, de lehet akármilyen más – nem egészségügyi – keresőtevékenység is.

A kormányrendelet rögzíti az engedélyeztetés menetét, amely a progresszivitásra épül. Például: a városi fekvőbeteg-ellátó egészségügyi szolgáltatónál foglalkoztatott személy esetében az egészségügyi szolgáltató vezetője az irányító megyei intézmény vezetőjéhez terjeszti fel az engedélykérést.

Az engedély elbírálása kapcsán csak azt rögzíti a jogszabály, hogy az engedélyező szerv a kérelem elbírálása során figyelembe veszi a munkaidőre vonatkozó szabályokat, továbbá szem előtt tartja az  egészségügyi dolgozó egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez való jogát, valamint az  ellátottak biztonságával összefüggő okokat. Azaz pontos, objektív szempontokat nem állapít meg az engedélyezés kapcsán sem a törvény, sem a kormányrendelet, így továbbra is kérdéses, hogy milyen szempontok alapján adnak majd engedélyt további keresőtevékenység folytatására. Ezért előfordulhat még az is, hogy ha nem lesznek egységes szempontrendszerek, akkor hasonló körülmények fennállása esetén egyik megyében engedélyezik az orvosnak a további keresőtevékenységet, míg a másik megyében nem.

Meg kell jegyezni, hogy a kormányrendelet rögzít néhány olyan tevékenységet, ahol nem kell engedélyt kérni a további keresőtevékenyéghez. Például: Nem kell engedély az igazságügyi szakértői és szakkonzultánsi tevékenység vagy a halottvizsgálati szaktanácsadói tevékenység ellátásához.

Érdekesség, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló nem egészségügyi, de egészségügyben dolgozónak – pl: üzemeltetés-, informatika-, pénzügy-, humánpolitika – nem kell az engedélyező szerv előzetes engedélyét kérnie a további munkavégzésére irányuló jogviszony létesítésekor, kivéve az egészségügyi szolgáltatónál történő további munkavégzésre irányuló jogviszonyt.

  • Kirendelés időtartama:

A kormányrendelet rögzíti, hogy a  kirendelés időtartama tizenkét hónapos időszak alatt összesen a 44 beosztás szerinti munkanapot vagy 352 órát nem haladhatja meg azzal, hogy nem rendelhető ki az  egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy

  • a várandóssága megállapításától gyermeke hároméves koráig,
  • a nagycsaládos,
  • a gyermeke tizenhat éves koráig, ha gyermekét egyedül neveli,
  • hozzátartozójának tartós, személyes gondozása esetén,
  • ha a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötvenszázalékos mértékű egészségkárosodását megállapította,
  • a szakvizsgájának letételét megelőző fél éven belül,
  • ha öregségi nyugdíjra jogosult, és nem járul hozzá a kirendeléséhez.

Ugyanakkor a törvény továbbra is tartalmazza: „A kirendelés időtartama nem haladhatja meg az egy évet, és a kirendelés ugyanarra a feladatra egy alkalommal, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.” Erre tekintettel ki kell mondani, hogy amíg a törvényben a fenti szabály nem kerül hatályon kívül, addig nem mondható megoldottnak a kirendelés hosszú – két éves időtartama -, különös tekintettel arra, hogy a törvény magasabb szintű jogszabály, mint a kormányrendelet.

  • Illetmény megállapítása vállalkozóként dolgozó orvosok esetén.

Mint azt korábban írtam: „Ha például az orvos 10 éve társas vállalkozás tagjaként végzi a tevékenységét – akár több rendelőben is – akkor az illetmény besorolásnál ezt a 10 évet nem veszik figyelembe. Ha ez  szabály nem változik, akkor ez kifejezzen előnytelen lesz azokra az orvosokra, akik csak vállalkozás keretében dolgoznak/dolgoztak.”

Ezt a problémát megoldotta az új kormányrendelet, mely szerint a fizetési fokozat kapcsán egészségügyi szolgálati jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni – az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló – a szabadfoglalkozás keretében, az egyéni egészségügyi vállalkozóként, az egyéni cég tagjaként, társas vállalkozás tagjaként, egyházi személyként vagy vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagjaként töltött idő is.

Jogszabályi alap: 2020. évi C. törvény; 528/2020. (XI. 28.) Korm. rendelet.

Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella