1) Táppénz és betegszabadság

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása többek között rendelkezik arról, hogy

2011.május 1-jétől a veszélyeztetett terhesként történő gondozásba vételt követő, terhesség miatti keresőképtelenség esetén a keresőképtelenség első 15 napjára nem jár betegszabadság, hanem a veszélyeztetett terhes anyák már a keresőképtelenség megállapításának első napjától táppénzre jogosultak.

2011.május 1-jétől a táppénz felső határa úgy változott, hogy a táppénz egy napra járó összegének a felső korlátja nem haladhatja meg a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér eddig alapul vett „400 százalékának” helyett a minimálbér 200 százalékának, a biztosítási jogviszony megszűnését követően a minimálbér 150 százalékának harmincad részét.
Mindezek alapján a táppénz számításánál figyelembe vehető minimálbér összege 78 000 Ft/hó, amely
2011. május 1-jéig a táppénz egy napra jutó összegének felső korlátja 10 400 Ft
(78 000 x 400/30) volt,
2011. május 1-jétől 5 200 Ft/nap (78 000 x 200/30) felső határ alkalmazható.

További módosításokat léptetett életbe 2011. július 1-től „az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi törvény, amely rendelkezett
– a biztosítási jogviszony megszűnését követő keresőképtelenség esetén járó táppénz – azaz a passzív táppénz – eltörléséről, továbbá ehhez kapcsolódóan pontosításra kerületek a jogalap nélkül felvett pénzbeli ellátások visszafizetésére és megtérítésére vonatkozó szabályok is,
– a keresőképtelen állományban lévők soron kívüli ellátásáról,
– a pénzbeli ellátások iránti igény elektronikus úton történő benyújtásáról, azaz a foglalkoztatók a pénzbeli ellátások iránti kérelmeket, elektronikus úton nyújthatják be az OEP-hez, az OEP honlapján közzétett program segítségével.

2.) Kamarai tagság

Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvényt módosította a 2011. évi XXIII. törvény. A módosítás az alábbiakra terjed ki:
– visszaállítja a teljes körű kötelező kamarai tagságot az egészségügyi szakmai kamarákban,
– a kamarák feladatai körében szabályozza a teljes körű, független etikai rendszer működtetését,
– jelentősen bővül a kamarák véleményezési jogköre valamint a kamarák szakmai, minőségbiztosítási feladatköre.

Pár hónap elteltével, 2011. július 1-jei hatállyal, azonban ismételten módosításra került a fenti törvény. Míg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 12. § (2) bekezdésének b) pontja alapján hatósági ügynek minősül a kamarai tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés – a fegyelmi és etikai ügyek kivételével -, ugyanakkor pl: a tagfelvételi eljárást a törvény nem minősítette hatósági jogkörbe tartozónak. Mindezek alapján adódott az a kettőség, hogy a kamarai nyilvántartásba vételért csak eljárási illeték vagy igazgatási szolgáltatási díj volt szedhető, míg a tagfelvételi eljárás kapcsán adódó költségekre adminisztrációs díjat lehetett beszedni.
Ezt szüntette meg 2011. július 1-től, a 2011. évi LXXXI. törvény, mely szerint a szakmai kamara a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szerinti közigazgatási hatóságként jár el
a) felvétel a szakmai kamarába,
b) a kamarai tagság megszüntetése, kivéve, ha a kamarai tagság kizárás vagy az egészségügyi dolgozó halála miatt szűnik meg,
c) a kamarai tagság szüneteltetése
esetében.
Továbbá a módosítás kiterjed az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényre is, mely szerint illetékmentes az egészségügyben működő szakmai kamarai tagsági viszony első létesítésére irányuló eljárás.

3.) A már említett „az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi LXXXI. törvény módosította továbbá
– A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény további szakaszait is,
– Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényt,
– Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvényt,
– Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvényt
– A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a
gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvényt,
– A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényt valamint
-. A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvényt is.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása többek között rendelkezik az 1.) pontban ismertetetteken túl
– az egészségbiztosító ellenőrző főorvosa által végzett ellenjegyzésről a különösen nagy támogatással rendelkező eszközök esetében (különösen mopedek, különböző kerekes-székek, halláskárosultak jelzőeszközei), amely ellenjegyzés az eszközhöz jutás feltételeként szerepel. Ezidáig az OEP belső utasítása szabályozta ezt az eljárást, amely ezt követően jogszabályban, méghozzá törvényi szinten kerül szabályozásra.
– kiemelendő módosítás, hogy ha az egészségügyi szolgáltató szerződése megszűnik, az egészségbiztosító a szerződés megszűnését követő 90 napon belül záró ellenőrzést végezhet. Ha a záró ellenőrzés során megállapításra kerül, hogy az egészségügyi szolgáltató a finanszírozási szerződés alapján az E. Alapból kapott összeget nem a finanszírozási szerződésben meghatározott egészségügyi szolgáltatásokra használta fel, vagy nem használta fel, akkor a kapott összeget köteles az E. Alap számára megtéríteni.

Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény
Mt. 150. § (2) bekezdésének alkalmazásával a munkavállaló személyi alapbére, a közalkalmazottaknál a garantált illetménye – de legfeljebb az egészségügyi dolgozó részére kiadott kompenzáló pihenőidő mértékéig – egy-egy órára eső összegét fizeti abban az esetben, ha a rendes munkaidő egészét nem dolgoztatta le a munkáltató. Ettől a szabálytól a felek külön megállapodása alapján eltérhetnek, ha az egészségügyi dolgozó a munkáltatóval kötött külön megállapodás alapján rendes munkaidő terhére egészségügyi ügyeletet is ellát.

Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény módosítása szól azon gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményekről, amelyek valamennyi sajátosságukat figyelembe véve a növényi gyógyszerek vagy a hagyományos növényi gyógyszerek kategóriájába sorolhatóak, gyógyhatásra való hivatkozással lejárati idejükig, de legkésőbb 2013. április 1. napjáig forgalmazhatóak.

A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény módosításai részben a 2011. évi gyógyszer-gyse előirányzat betarthatóságára irányulnak, részben a gyógyszergyártói promóciós tevékenységek szigorítását szabályozzák. Továbbá a módosítás kitér a gyógyszertárak létesítésével, áthelyezésével összefüggő pályázatokra is