A beutalás kettős szerepet tölt be. Egyrészt a beutaló orvos további vizsgálatokat tart indokoltnak és a megfelelő szakterületre utalja tovább a beteget. Másrészt a beteg nem „bolyóng” az egészségügy bonyolult, sokszor átláthatatlan rendszerében.
Mindezek ellenére – egészségpolitikai szempontokat is figyelembe véve – a jogalkotók lehetőséget adtak arra, hogy nem minden szakellátást kell beutalóval igénybe venni. A beutaló nélkül igénybe vehető szakellátások többnyire olyan betegségek esetén lehetségesek, amikor a beteg maga is meg tudja ítélni, hogy milyen ellátásra van szüksége. Ennek keretében beutalás nélkül lehet
• bőrgyógyászati,
• nőgyógyászati, és gyermeknőgyógyászati,
• urológiai,
• pszichiátriai és addiktológiai,
• fül-, orr-, gégészeti, valamint csecsemő- és gyermek fül-orr-gégészeti,
• szemészeti és gyermekszemészeti,
• általános sebészeti és baleseti sebészeti,
• onkológiai

szakellátásra menni. Csak kiegészítésként jelezzük, hogy nem tartoznak a fenti szakellátások közé az ún. ráépített szakképesítéssel ellátható szakellátások pl: immunológia, audiológia, mellkas-, ér-, kézsebészet) Cikk további folytatása a www.adozona.hu web oldalon olvasható.